Öngyógyító tanfolyam anyaga beavatással

 

 

 

 

 

ALONEE ÖNGYÓGYÍTÁS TANFOLYAMA BEAVATÁSSAL

 

 

 2009.07.25.

 

 

Minden egyes tízmilliószoros nap nagy lehetőség arra, hogy előrelépjünk, és ezt nagyon fontos kihasználni! Általában nem sok beleszólásom van abba, hogy melyik tanfolyamot mikor tartsam, mert az égiek mondják meg, hogy épp milyen témában kell megtartanom az előadás. Így most is rákérdeztem, hogy ezen a 10 millószoros napon mi legyen a téma. Igazán megleptek, mivel rám bízták a választást. Ilyen is ritkán fordul elő.

Egy olyan témát szerettem volna, ami igazán hasznos számotokra, ami leginkább aktuális, és a 10 milliószoros nap erejét kihasználva a leghasznosabb lehet.


Aztán eszembe jutott az a személyes tapasztalat, amit írtam is nektek egy kör e-mailben a Nelsonos (biorezonanciás) kezelésről, amely visszaigazolta, hogy az az energiamunka, amit elindítottam magamban, igazán hatékonynak bizonyult. Ennek kapcsán rájöttem, hogy tényleg az a legfontosabb, hogy saját magunkban megtaláljuk azt a fajta hozzáállást, amelyben meg tudunk teremteni BÁRMIT.


Itt az öngyógyítás nemcsak a fizikai testre vonatkozik, hanem mindenre, ami magunkkal kapcsolatos. Ha voltatok már több programomon is, akkor megfigyelhettétek, hogy a legtöbb  arról szól, hogyan tudtok önállóbbak lenni, hogy senkitől se függjetek, és ezáltal saját magatok mesterévé tudjatok válni. Ez is egy ilyen program.


Pont valamelyik nap nyitottam ki az egyik Kryon könyvet, és abban volt, hogy a test gyógyításával miért is foglalkoznak annyit a fénylények. Ugyanis akkor, ha a testünk rendben van, sokkal nagyobb fényt tudunk magunkon keresztül áramoltatni, ezáltal fénymunkás hivatásunkat is sokkal hatékonyabban tudjuk végezni.

Nekem is ez volt az elsődleges szempontom. Ugyanis most olyan feladat áll előttem ezzel az utazással, hogy muszáj még itthon mindent megoldanom. Itt nekem teljesen egészségesnek kell lennem, minden szinten. Azért is van egy kifutása a dolgoknak (időbeni csúszás), mert én azt kértem, hogy minden, ami engem érzelmileg sokkolhat, blokkolhat az út folyamán, az még itthon jöjjön ki, mert itt még egészen más a közeg és hamarabb tudok segítséget kérni bárkitől, mint ott kint.

Okulva a Hawaii tapasztalatokból, ugyanis ott az egónk, főleg az út elején, elég sokszor kapott sokkot. Most már tudom, hogy ezt kulturális sokknak is hívják.


Azt mondtam magamnak, hogy tudom, egyszerűen nem lehet tovább halogatni ezeket a dolgokat, mert olyan sűrű a tempó (az út alatt), hogy ott már nincs idő hiszti rohamra. Ezt azért mondom el, mert nekem ez volt a motivációm.

Bármit szeretnénk magunkkal kapcsolatosan, vagy bármivel kapcsolatosan, először fontos, hogy egy motiváció megfogalmazódjon bennünk. Ez a motiváció fogja megteremteni azt a fajta hozzáállásunkat, ahogyan az egész folyamat onnantól fogva zajlani fog bennünk és körülöttünk. Mert ugye, ami bennünk van, az hat kifelé is.

Előtte mindig tudtam és mondtam, hogy igazából annyi mintha egy kapcsoló bennem átfordulna. De egészen addig valahogy ez nem történt meg. Azért, mert nem volt elég motivációm. Tapasztalatból tudtam azt is, hogy ha egy tanfolyam, egy közvetítés vagy egy fontos feladat van, akármilyen állapotban is voltam, egy pillanat alatt teljesen rendbe tudtam magam hozni, mert tudtam, hogy nekem helyt kell állnom.

Hawaiion is előfordult, hogy teljesen ki voltam borulva, az egészből elegem volt(a spirituális munkából), és elküldtem minden égtájra az Égieket.) Elviharzottam a lakásból, és elmentem sétálni. Mivel sétálni intuícióból mentem, elkerültem egy olyan helyre, ahol le kellett másznom egy folyómederszerűségbe, és úgy láttam, mintha lemúriai írásokkal írtak volna pirossal kövekre. (Pont előtte való nap mondtam az Égieknek amikor tisztítottunk, és tudtam, hogy mit tisztítunk.-Hawaii-n olyan területeket tisztítottunk meg energetikailag, ahol emberáldozatokat végeztek- arra nem vagyok kíváncsi, hogy az adott helyen hány embert öltek meg, és az milyen érzés volt nekik, mert ez nagyon megviselt érzelmileg.)

Most, hogy láttam ezeket a piros feliratokat, nem akartam tudni, mit jelentenek, viszont azt éreztem, hogy itt feladat van. Felálltam egy kőre, mondtam az égieknek, hogy: „Most nagyon gyorsan rakjatok rendbe!” Ekkor a felelősség- és a küldetéstudatom erősebb volt a hiszti rohamomnál. (Igazából ez több volt, mint hiszti, ugyanis nagyon el voltam keseredve, mivel úgy éreztem, hogy abszolút nincsen beleszólásom abba, hogy itt kint mit kell csinálnom, nem érdekli őket, hogy mi is az, amit én szeretnék, hanem feladatra jöttem és PONT. Ezt nehéz volt nekem megemészteni, ráadásul akkor szembesültem igazán a feladatok jellegével is.)


Az volt a lényeg, hogy abban az állapotban azt mondtam: „Ez most így nem maradhat, és egyszerűen íródjon felül bennem minden, ami ezt a rossz állapotot okozta.” És akkor volt először, hogy elkezdtem hangokat kiadni – amit páran már hallhattatok. Azzal kellett ott a teret tisztítani, és ezt követőn néhány napra rá visszajönni a csoport többi tagjával és teljesen megtisztítani a helyet. Nagyon sok volt a tisztítani való.


A szál itt visszakanyarodik a motivációhoz. Ezt azért meséltem el nektek, hogy lássátok, ha a motivációtok rendben van, akkor nincs lehetetlen. Bármilyen állapotból vissza tudjátok szerezni az egyensúlyotokat. Ez mind fizikai, és mind lelki állapotra is vonatkozik.


Sokat fogok beszélni magamról, így a saját tapasztalataimon keresztül fogok sok mindent elmondani Nektek. Amit én észrevettem, és nálam problémát jelentett az, hogy addig ameddig AKARTAM és nem TUDTAM, addig nem történt meg, mert akarati energia volt a folyamatban. A motiváció ezáltal nem volt tiszta. A Mátrix jut eszembe: „Ne csak hidd, hanem tudd! Egy dolog ismerni az utat, és egy dolog járni rajta.”

Hiába ismertem és tudtam, hogy nekem szinte semmibe tellene megcsinálni, gyakorlatilag mégsem tudtam, ezáltal kezdtem görcsössé válni, mert akartam, hogy történjen. Voltak olyan állapotaim fizikailag, amikor egyszerűen azt éreztem - olyan fájdalmaim voltak -, hogy nem tudok csinálni semmit. Akárhogy kezeltem magam, akárhány embernek kértem a segítségét, nem változott semmi. Amikor elkezdtek enyhülni a tünetek, kérdeztem az Égieket, hogy most mi van, miért nem hatott semmi, pedig én már az eget is leimádkoztam. És azt mondták, hogy azért, mert annyira meg akartam gyógyulni, és azzal voltam elfoglalva, hogy akarom, akarom…, és ezáltal nem engedtem, hogy meggyógyítsanak. Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvében van egy nagyon jó mondat, amikor az Istent kérdezgeti, és az akaratról volt szó. Isten azt mondta neki, hogy ha AKARSZ, megkapod az AKARÁS érzését, de nem azt, amit szeretnél.


Nagyon hajszál vékony az a vonal, hogy hol van az akarat és a szándék. Amikor motiválva vagy, az egyfajta erőteljesebb szándék. De sokszor, amikor erőt viszünk a folyamatba, pláne ha úgy látjuk, hogy nem úgy alakulnak, vagy nem olyan ütemben, mint ahogy azt gondoltuk… Ettől kezdve viszünk bele erőt, mert azt gondoljuk, így biztosan jobban fog sikerülni… Ilyenkor megyünk át az akarati energiába.


Erről az a példa jut eszembe, amikor egy nagy lóerővel rendelkező autónak, ha tövig nyomják a gázpedálját, forognak a kerekek, de egyhelyben marad. Nagyon sok erő van abban a kocsiban, de ha nem vesszük fel a gázpedált, és nem szépen lassan nyomjuk, akkor nem indul el. Maradunk egyhelyben, és pörög a kerék.

Én ebben a fázisban voltam. Persze időnként visszavettem a gázt, és szép fokozatosan haladtam előre.

Mindig azt mondtam, hogy A TESTEM MESTERÉVÉ SZERETNÉK VÁLNI.


Megfordítottam azt a folyamatot, ahogyan a testemhez viszonyultam. Előtte, ha ettem valamit, ha ittam valamit, akkor energetizáltam, hogy az olyan legyen, ami nekem jó. Rájöttem, hogy ez nekem nem oké. Én azt szeretném elérni, ami sokkal inkább hasznomra válik hosszú távon, azaz, hogy én teszem magam alkalmassá arra, hogy bármit ehessek, bármit ihassak, bármit csinálhassak. Ha eszem, akkor is jó, ha nem eszem, akkor is. Akármi történik is, az akkor is hasznomra fog válni - mert olyan állapotba kerülök fizikailag, energetikailag, minden szinten. Minden még nem sikerült, de ebben a folyamatban vagyok. Erre törekszem.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy elfogadjuk saját magunktól azt, hogy mi felé megyünk, mire törekszünk, és hogy először még gyakorolunk. Ne várjuk el magunktól, hogy az első pillanattól fogva mindent tökéletesen fogunk végezni –, hiszen gyakorlat teszi a mestert.


Nálam a másik fő visszahúzó erő a türelmetlenség. Ha én kitaláltam valamit, és nem abba az ütemben történt, ahogy én kigondoltam, akkor nagyon mérges tudtam lenni magamra: „Hát ezen a szintem ezt már meg kellene tudni csinálni!” – mondtam magamnak. J

Nem mindegy, hogy mire helyezzük a fókuszunkat. Tudjuk, hogy ez egy folyamat, tudjuk azt, hogy ennek a folyamatnak különböző fázisai vannak, és mi is gyakoroljuk ezt a fajta új hozzáállást.

Mivel akárhogy is nézzük, van a sejtmemóriánkban egy adott program, aminek a jelenlegi állapotunkat köszönhetjük. Függően attól, hogy ez most mennyire hasznos nekünk, valamint attól, hogy most milyen állapotban vagyunk, ezeket fölül kell, hogy írjuk! Ezek szokások, folyamatos beidegződések, amelyek ott vannak a sejtmemóriában. A „Mi a csudát tudunk a világról?” című filmben hoztak egy nagyon jó hasonlatot arra, hogy az agyban vannak idegpályák, ahol különböző nyomvonalak alakulnak ki, és ezek automatizmusokat indítanak be. Ha megnézitek azt a filmet, tudományosan is elmagyarázzák, hogy ez hogyan működik.  Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a beidegződést, ezt az automatizmust, amely a régi, számunkra nem túl hasznos sémákat eredményezte, megtanuljuk, hogy hogyan tudjuk úgy felülírni, hogy ezáltal kialakuljon az új nyomvonal, hogy az, amit szeretnénk, az új, a számunkra pozitív legyen az automatizmus. És ez csak gyakorlással érhető el.


Jött egy olyan szituáció, amiben nagyon erős fájdalmakat tapasztaltam meg az azt megelőző hónapban. A testem emlékezett, és jött volna a fájdalom ugyanúgy, mint máskor. De, most meg tudtam azt tenni - mivel pontosan tudtam, hogy semmi bajom nincsen -, hogy kinevettem (a tüneteket), és azt mondtam, hogy EZ ILLÚZIÓ. Ez nincs is.

Megint a Mátrix című film jutott eszembe: Neo az első rész végén, amikor jönnek az ügynökök, semmit nem csinál, csak kiteszi a kezét, és azt mondja, hogy: NEM. Lehullott a mátrix, és az ügynök Neo számára már ártalmatlan volt.

Nekem ez a típusú viselkedés, ami a filmben megjelenítődött, egyfajta hozzáállás, egy attitűd. Amikor nincs akarati energia, csak a szándékod, a motivációd, a tiszta nyugodt középpontod, és azt mondod, hogy NEM.

Amikor jöttek a tünetek: NEM! EZ ILLÚZIÓ! NEM! Megálltak, eltűntek. Ezt már próbálgattam nem csak a fizikai testemre, hanem az érzelmeimre is. Teljesen jól működik.


Amúgy az egész világunk illúzió, ha az ötödik dimenzió szemszögéből nézzük. Minden, ami nem Isteni, az illúzió. Én ezzel a kijelentésemmel elkezdtem teljes mértékben azt a részemet támogatni, ami Isteni. Ami nem isteni, ami a régi séma, annak azt mondtam, hogy ez illúzió, és nem létezik.

Elmondom nektek, hogy nekem mi a tapasztalatom, de nem biztos, hogy Ti is ugyan úgy működtök, mint én. Abban próbálok Nektek a mai napon segíteni az Égiekkel, hogy ráérezzetek arra, mi ez a hozzáállás. Meg fogjuk figyelni, mi az a probléma, ami bennetek gátolhat egy olyan részt, ami meg tudná engedni ezt a hozzáállást. Ami bennem is ott volt sokáig és eltűnt, mert elég erős volt a motivációm. Egyfajta szemléletváltásra van szükségetek, hogy ráérezzetek arra az állapotra, hogy mi az, amiben ezek jól működnek, és onnantól fogva bármikor tudjátok ezt használni. Nemcsak gyógyításra, hanem teremtésre, mindenre. Ez egyfajta tudatállapot, lelkiállapot, amiben a legjobban tudunk teremteni.

 

Egy másik kulcs, amit megfigyeltem – egy általános szabály, az új energiás teremtésekre is –, hogy az új energiás teremtésnél a legfontosabb dolog az, hogy lazán hagyjuk, hogy magától feltáruljon a megoldás, és ne vigyünk bele elme béli, racionális irányítottságot, ne akarjuk mi meghatározott mederbe terelni. Lefordítva ezt a gyógyulásra: amikor én úgy adtam magamnak az instrukciókat, hogy „ide menjen, oda menjen, ez múljon el, az múljon el” (mindig folyamatosan soroltam, mit és hogyan szeretnék), nem éreztem azt a lágy áramlást, nem indult el olyan mértékben, sőt amikor hosszasan soroltam, a napfonatomnál feszülést kezdtem el érezni. És éreztem, hogy itt valami nem oké. Viszont, amikor megtörtént az áttörés, akkor én elmondtam, hogy mit szeretnék – azzal a hozzáállással, amiről beszéltünk. Kinyilvánítottam, hogy „Létezésem minden szintjén tökéletesen működöm, csúcsformában vagyok”. Utána éreztem, hogy beindult az energia, de nagyon erősen.

Nem határoztam meg milyen ütemben, melyik részemmel kezdje, melyik fontosabb nekem, hogy gyógyítsa, hogy az érzelmemmel, a testemmel vagy mivel kezdje, semmit sem mondtam. Ekkor történt az áttörés. Már nem én akartam irányítani a folyamatot.

Eszembe jutott, amikor a Szilfa tisztáson volt egy ötödik dimenziós beavatás, akkor azt kaptuk információként, hogy használjuk, irányítsuk az energiát, oda, ahova szeretnénk, de egy kulcs van, csak akkor működik, ha nem akarjuk irányítani. Csak gondoljunk egy helyzetre, egy emberre vagy magunkra, és tudjuk, hogy ezt most azért tesszük, mert ez az energia el fog indulni. Hogy mit fog tenni, azzal mi ne foglalkozzunk. Ahogy Kryon mondja, bízzunk a kvantum intelligenciában, ő meg fogja találni a megoldást.


Sok esetben tendenciák vannak – ahogyan Kryon mondta. A látók ezt észlelik, ők egy úgynevezett akció ablakokat látnak. Ezekbe bepillanthatunk mi is, és lehet, hogy kapunk egy képet, egy érzést.

Nekem azt volt a legnehezebb megtanulni, hogy ha kapok egy bevillanást, egy érzést, ne kezdjek el rápörögni. Lehet, hogy ez csak egy akció ablak, egy tendencia. Lehet, hogy az utolsó pillanatban megfordul az egész, és teljesen más megoldás lesz. Ha rápörgök az egyikre, az energiáimat elkezdem abba a mederbe terelni, pláne, ha már rápörögtem, akkor akarati energia is van, és akkor már nekem hiába mutogatják akár transzparensekkel is, hogy abba az irányba menjél, mert ott a megoldás, - nem látom.  Akkor van az, hogy bevetnek mindent az égiek, és akkor jönnek a „nyakasok” innen-onnan, hogy észrevegyük, hogy fordulj már arra, mert ott van a megoldás. J


Saját magunkat kíméljük meg sok-sok körtől, ha ezt megtanuljuk beépíteni az életünkbe, és kiépítjük azt az új nyomvonalat, hogy hagyjuk magunkat vezetni, hiszen a legfontosabb vezetés bennünk van. Mindig az érzéseink, a szívünk mondja meg a végsőt! Abba belefér az is, hogy esetleg nem úgy sikerül. De az, a mi döntésünk volt!

Próbálkozunk, tanulunk és látszólag, ha egy kör nem oda vitt, amit mi szerettünk volna, azt hihetnénk, hogy elrontottuk. De nem tudhatjuk, hogy annak is milyen értelme volt, mit tanultunk meg belőle, és azt a következő szituációban hogyan fogjuk tudni hasznosítani.

Az új energia arra tanít meg mindannyiunkat, hogy a racionális elménknek a tervezgetését feladjuk. Felépítünk szisztémákat, akár egy blokkoldásnál, akár egy betegségnél, akár egy üzleti projektnél, vagy akár nekünk ennél az utazásnál. De nem úgy megy, mint máskor, a régi energiában. Ha elkezdünk a merev rendszerekhez ragaszkodni, akkor szét fogják bombázni. Szétverik (az Égiek) azokat a rendszereket, amik megkötnének bennünket.


 Ahhoz a szituációhoz tudnám hasonlítani, hogy van valaki, aki alkalmazott volt nagyon sokáig, és azt mondják neki: „Kapsz 20 millió forintot, legyél vállalkozó! Azt csinálsz, amit akarsz.” A legtöbben azt mondják: „Oké! De most mit tegyek?” A legtöbb ember lefagy, lebénul. „Mihez kezdjek ezzel a nagy szabadsággal?” „tehetek bármit, de most mit csináljak?” „Mi van, ha nem sikerül, ha nem jól csinálom?”

  

Mi a helyzet a felelősséggel? Az új energiában a felelősség rajtunk van, nem adhatjuk sehova. Ráadásul az Égiek is partnerek és tanítók ebben a dologban, mert sok esetben azt sem engedik, hogy rájuk kenjük a felelősséget. Sokszor én is kérdezem őket, de nem segítenek. Azért, hogy kezdjem el a belső Istenségemet használni, és ne azt várjam, hogy majd akkor Kryon megmondja. Volt olyan, hogy egy hónapig egy szót nem szólt hozzám. Csak a közvetítéseken, és akkor válaszolta meg a kérdéseimet, amiért korábban nyúztam őt. Ahhoz is hozzá szoktatott, hogy önállóvá váljak, hogy tőlük se váljak függővé! Megkavartak olyan szituációkkal is, hogy amikor az Égiek azt mondták, ezt kellene csinálni…

…én meg azt mondtam, hogy nem csinálom, ELFOGADTÁK.

Itt a feladat arról szólt, hogy mennyire figyelek magamra. Olyan dolgot kértek tőlem, ami számomra hatalmas terhet jelentett volna, ha elvégzem. Magamért kellett kiállnom, és el kellett engednem azt, hogy magam elé helyezzek helyzeteket, mert pl. az égiek azt mondták, hogy… Különbség van a szolgálat és az önfeláldozás között! Sokszor becsúsztam az önfeláldozás kategóriájába, és ezzel a helyzettel is segítettek, hogy letegyem ezt a játszmát.


Szabad akarat van, persze nem mindenben. Az biztos, hogy az Isteniségünknek teljesen szabad akarata van. Az Isteni Énünkön belül a személyiségünknek és az egónknak nem mindig van szabad akarata. Makacskodhat, de nagyon rosszul jár hosszú távon – ez a tapasztalatom. Vannak szituációk, amikor választási lehetőségünk van, és szabadon dönthetünk. Pl. szabadon dönthetünk, hogy az egónkra hallgatunk vagy az Isteniségünkre. Olyan szempontból a szabad akarat egy illúzió, ha azt hisszük az egónkra hallgatunk, akkor jól járunk. Merthogy a tapasztalat azt mutatta, hogy nem.

Akármennyire félünk is sokszor az Isteniségünkben bízni. Mert az sem véletlen, hogy félünk az Isteni Énünkben bízni – én volt, amikor megvertem az Isteni Énemet, nagyon mérges voltam. Mihály arkangyal, amikor gyakoroltunk (készített a médiumitásra), azt a feladatot adta, hogy minden nap egy órát töltsek el az Isteni Énemmel. Én minden nap behívtam az Isteni Énemet, és figyeltem mi történik.


Egyik alkalommal megjött az Isteni Énem a meditációban, láttam belül mindent, és közben éreztem minden részemmel, azt, ami ott történik, majd megláttam és elkezdtem vele kiabálni, ütni, vágni, magamon kívül voltam, úgy éreztem, mindjárt elájulok, hánynom kellett, a vízióban el is vágódtam a földön. Önkívületben voltam és veszekedtem vele, hogy „Te ezt, hogy képzeled?” „Te bevállalsz mindent, de engem égetnek meg!” „Nekem fáj! Te nem érzel semmit!’ „És különben is - mondtam neki –, mi van, hogyha megint ilyet találsz ki, hogyan bízzak benned?” - Mindig bíztam benne, de közben nem az lett a vége, amire számítottam.

Nagyon sokáig oldódott ez a dolog bennem. Több fordulóban sikerült áttörni ezt a blokkot, mert megéreztem, hogy mit is jelent valójában az Isteniségem. Ki is békültem vele aztán. J  Kértem akkoriban segítséget egy barátomtól is. Jött, hogy megkezel, hívtuk az Isteniségemet, és azt mondta, hogy nem mer ide jönni. Kérdezte, hogy mit tettem vele? „Hát megvertem” – mondtam. J Most már nevetek rajta, de akkor tényleg el voltam keseredve.

Még Hawaii-on is majdhogynem ennél a témánál voltunk – ha jól emlékszem. Több fordulóban oldódott ez a dolog, Akkor is mondtam neki, hogy már megint bevállaltál valamit, de ez nekem nem tetszik. J

( Azóta már tudom, hogy rossz helyre címeztem a felháborodást, a tervet nem az Isteni énünk készíti hanem a Felsőbb énünk egy bizottsággal, az Isteni énünk a kivitelezésben, végrehajtásban segít.)

Amikor viszont nem elmével, nem az emberi részünkkel, a személyiségünkkel akarjuk- és itt megint az akarat – megérteni az Isteniségünk motivációját, - az hoz ki ebből az állapotból. Az segített, amikor megérezni próbáltam és ráhangolódni, hogy miért volt annyira fontos, és miért fontos az, hogy ez így legyen, és hogy ezzel mit teszek magamnak, és mit teszek a világnak, stb.

Ezek az érzések voltak, amik kibillentettek abból az állapotból, amikor ott Hawaii-n egy hisztivel elrohantam, és mégis megint az lett a vége, hogy a feladatomat végeztem, pedig én mondtam, hogy „Semmit nem akarok csinálni!”, „Befejeztem!”, „Elegem volt!”. De mégis megéreztem ennek a fontosságát.


Megéreztem azt, hogyha a harmadik dimenzióból az ötödik dimenzióba átlépve beleérezhettem, bele kóstolhattam volna, ahonnan egészen más perspektívából látnám és érezném az egészet, könnyebben éltem volna meg helyzeteket. Ezek olyan dolgok, amit az elméd nem nagyon ért meg, viszont a szívedben, abban a fajta érzelemben, olyan mintha egy kapu nyílna meg egy másik valósághoz. És ott van benned ez a másik valóság, az Isteniséged, aki határtalan, és Ő meg tudja neked mutatni. Fontos az, hogy erre mi nyitottak legyünk, és keressük ezt.

Senki nem tud egy pontos használati útmutatót adni, hogy a szívedben melyik kaput nyisd ki, milyen kulcsot tegyél a zárba, hogy kinyíljon. Ez nem ilyen egyszerű sajnos. Figyeljük magunkat! A válasz bennünk van!

 

Amikor velem ezek a változások történtek, sok esetben csak annyi tettem, hogy próbáltam ráérezni arra, most mi van bennem, és az most hova vezet. Ha rosszat érzek, az micsoda, melyik érzelem honnan ered.


Ott van a másik dolog, ami ellentmondás lehet: NE ragadjunk bele egy érzelembe, DE azt is tanítják, hogy NE hárítsd az érzelmeket, ÉLD MEG!

„Akkor most beleragadjak, vagy éljem meg, vagy mit tegyek?” - ez megint egy ellentmondás!

Ha valamelyik érzésnél rögtön azt tudtam mondani, hogy illúzió, és nem vagy itt – akkor az úgy is volt. Ez olyan, mint amit Kryon mondott a félelemről: „Sötét buborékok, amit ki tudsz szúrni, és ott van a kincs a közepén!”.

Ezt sűrűn látom, érzem, mikor mostanában jön egy érzés az úttal kapcsolatban, van pár olyan helyzet, amitől frászt kapok időnként. Akkor próbálom figyelni és kezelni magam. Van, amelyikre azt mondod illúzió és ezzel az attitűddel eltűnik. Van olyan érzés, amivel úgy tudsz könnyedén elbánni, ha elfogadod, akár egy harag, legyen félelem vagy fájdalom, hogy ott van benned. Nem állsz neki ellen, nincs benned akarati energia, és hagyod: „Jó, akkor megérezlek!”.


Nekem például ez volt a kulcs, amikor Hawaii-n nagyon erős félelmem volt. Féltem a következő tisztítási feladatunktól, mert bekapcsoltak régi (előző életbeli) emlékek, azzal kapcsolatban, hogy mik történtek hasonló helyzetekben. Az egész életemben eddig megjelent összes pánikszerű félelmek sűrítve jelen voltak ott abban a szituációban. Azt éreztem, hogy mindjárt elájulok. Le akartam guggolni de az égiek nem engedték, mert hogy át kell mennem ezen a folyamaton, és mindig visszaállítottak. Akkor történt az áttörés, amikor megadtam magam. Aztán azt mondtam: „Aminek kell, az történjen meg!”. Elkezdett az érzés betölteni, egy pillanatra nagyon rossz volt, egyszer csak áthatott és megláttam azt, amit Kryon mondott, egy nagy fekete buborékot. Kiböktem a buborékot, szertefoszlott az egész és elkezdtem érezni az erőmet! Egészen eddig hiába akartam az erőmet érezni, nem tudtam, mert ez a fajta félelem felhő beborította az egészet.

 

Hiába gyakoroltunk szembenézős játékot (az Orsi, János képviselte a félelmeimet, amivel szembenéztem a gyakorlatban), és hiába mondtam hogy „Ez csak illúzió!”, de a sejteimnek valóságos volt. Itt jön az a mondás, hogy a „Cselekvés gyógyítja a félelmet”. Amíg én ezt nem cselekedtem meg, az nem oldódott ki. Érzelmileg sikerült ezen az egészen átmenni. Ebben a helyzetben az volt a megoldás, hogy megéltem, megengedtem.

Ha elkezded neki mondogatni, hogy „Illúzió”, és mégsem megy sehova, akkor hagyjad, hogy betöltsön sejtről sejtre! Képzeld el, hogy minden sejtedet betölti, és hagyd, hogy az energia áramoljon benned!

Én azt tapasztalom, hogy amikor már mindenhol van, akkor megszűnik az, hogy negatív előjel egy érzelemnél, csak energia lesz. Ha harag volt, akkor csak forróságot éreztem. Egyszerűen eltűnt, mert megengedtem. Szimplán energia lett.


Olyat is csináltam, hogy elképzeltem magam előtt, hogy ez az érzelem hogyan nézne ki. Egy fájdalom, vagy betegség, vagy bármi, ami ott van benned, de egyszerűen nem ismered. Elkezded kihelyezni magadból és elképzelgeted, hogyan is néz ki, milyen súlya van, milyen a felszíne. Amennyi érzékszerveddel csak tudod, képzeld el!  Nekem volt olyan érzelmem, ami olyan volt, mint egy bomba, amiből hegyes tüskék álltak ki, és ha hozzá nyúltál rázott. Volt olyan, hogy amit kívül láttam, annak az energiáját magamba szívtam, és hagytam, hogy szétáramoljon, elfogadtam és befogadtam. Utána a negatív, hátráltató hatása megszűnt.

Viszont volt olyan is, hogy – új energiásan – egyszerűen ott volt és figyelgettem, és nem csináltam vele semmit, csak néztem.  Ahogy néztem, úgy kezdett el megváltozni, megszelídülni, kisebb lenni, aztán egyszer csak eltűnt.


Ezek nálatok mind menet közben fognak kiderülni, hogy melyik módszer válik be Nektek.

Nem tudom azt mondani, hogy nem kell semmit sem tenni a pozitív változásért, hogy egyszer csak történik egy csoda, és az majd mindent megold. Természetesen tud történni csoda! Hiszek a csodákban!

De ahhoz, hogy fent maradjon a gyógyult állapot, ehhez a gyógyulásodat támogató viselkedésmintákat, érzelem mintákat folyamatosan fenn kell tartani.

Azért van az sokszor, hogy ha valakiből kivágnak egy daganatot, átmenetileg megszűnik a betegsége, de, ha több mindenen nem változtat, sok esetben visszatér a betegség, mert az alap problematikát nem változtatta meg.


Ha ráhangolódunk magunkra, nagyon nagyfokú önismeretre teszünk szert, mert figyelünk, szemlélődünk, és nem akarunk semmit, csak egyszerűen figyelgetjük saját magunkat. Ekkor megismerjük, hogy mi hogyan működünk.

Lehet, hogy 100 embernek működik valami, de nekünk nem. Ha figyeled magad, és a szándékodat kinyilvánítottad (de nincs görcsös akarás, hogy te meghatározod, hogy holnap utánra te már ezt szeretnéd tudni), és csak figyeled magad, akkor lehet, hogy már egy perc múlva feltárul a megoldás. Ráérzel, neked mi működik. Ez az egész kulcs, hogy megérezd, neked mi igazán működőképes.

A sejtmemóriában, a programokban folyamatosan eltárolt információk vannak. Az rajtunk múlik, hogy hogyan írjuk felül, melyik programot támogatjuk. Viszont, amikor jön egy új helyzet - mivel a régi nyomvonal még megvan - akkor te már dönthetsz úgy, hogy az új nyomvonalat választod.

Lesz olyan fázis, amikor látod mind a kettőt. Belépsz a régibe, és azt mondod: „Ja, én nem oda akarok menni!”. A másik, az új már ott épül, és akkor azt építgetem tovább. Ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy régi módon kezdesz el reagálni egy helyzetre, egy érzelmi dologra, pl. van egy szituáció és hirtelen elkezdesz bepánikolni a szituációtól, jönnek szépen a tünetek, de van egy fázis, amikor meg tudod állítani a folyamatot, és megtalálod azt a fajta módot, ami neked működik. Mondjuk, elképzelsz magadnak egy tüzet, és abba küldöd bele, és elég azonnal. Ezek ötletek! Lehet, hogy neked teljesen más jut eszedbe, hogy mit tegyél.


Fontos, hogy amíg egy tanulási fázisban vagyunk – és nem tudjuk még megcsinálni azt, hogy mi felülírunk minden külső hatást, ami számunkra korlátozó, negatív (akár a testünknek akár az érzelmeinknek), főleg ha a családunk nem érti, mivel foglalkozunk, mit csinálunk – tudatosan határozzuk meg, hogy milyen részleteibe avatunk be másokat.

Ugyanis, ha olyan dolgokról kezdünk el beszélni, amire még nem felkészültek, vagy nem értik, akkor egyrészt elkezdhetnek mondani olyan dolgokat, amelyek nem jól hatnak ránk, másrészt ha nem mondják csak gondolják, az pont ugyanolyan hatásosan működik. Sőt! Ha nem mondja ki, de frusztrálja belülről, az még több energiát termel, mert folyamatosan azon pörög, hogy „Mit csinál ez magával?...”.

Különösen felerősödhet ez, ha bennünk is van egyfajta bizonytalanság, mert az elménknek és az egónknak is furcsa ez a helyzet, és ő sem nagyon érti azt, hogy mi az Isteniségünket követve elkezdünk teljesen új dolgokat cselekedni. Az egó nem ezt szokta meg!

Ezért a régi sémát akarja csináltatni velünk. Amikor az Isteni Énünkre elkezdünk hallgatni, akkor az egó is elkezd hisztizni.

Viszont, ha a környezetünkben vannak olyan emberek, akik az egónkkal értenek egyet, akkor ezek a gondolatok, energiák összeadódnak (hiszen a hasonló a hasonlót vonzza), és „elementálokat teremtenek, életre kelnek és útnak indulnak” – ahogy a ciprusi mágus megfogalmazta.

Tehát, ha van bennem egy hasonló érzés, érzelem minta, és ezek összetalálkoznak, majd pedig nem értjük, hogy előtte csak kicsit féltem egy adott feladattól, de most már rettegek, akkor az azért van, mert összecsipegettük azokat az energiákat, amiket a környezettől is kaptunk.

 

Korábban benne voltam a Network 21 Amway rendszerben, akiknek nagyon jó képzéseik voltak. Azt mondta ott a  Mitch Sala, hogy „Vigyázz kinek beszélsz az álmodról, mert ellophatja!” „Ne engedd, hogy ellopják az álmodat!” Ő így csinálta meg azokat a szinteket, ami egyedülálló volt akkor az Amway-en belül. Neki volt a legnagyobb, a legdinamikusabban fejlődő csoportja egy olyan helyen, ahova úgy költözött oda, hogy senkit nem ismert. Pusztán a hozzáállása miatt! Mert ő eldöntötte,  a cél beteljesülése érdekében kikapcsolja a tv-t, nem olvas újságot, és nem beszél negatív emberekkel függetlenül attól, hogy az a családja vagy nem a családja. Mert neki az volt a fontos, hogy ne lopják el az álmát.


Lefordítva saját magunkra, a környezetünkre. Mi szerethetjük őket, küldhetünk nekik ugyanúgy szeretetet, de tudnunk kell, hogy egy átmeneti időszakra ki kell vonnunk magunkat a forgalomból, abból a forgalmi sávból, ahol ők tartózkodnak. Erre azért van szükség, hogy ne adjunk nekik támadási felületet. Viszont, amikor elértük azt a szintet, azt a pozíciót, hogy bármikor el tudok menni hozzájuk úgy, hogy veszekedhetnek, mondhatnak nekem bármit, semmilyen hatással nincs rám, sőt még én segítek nekik, amitől ők egy pillanat alatt ki tudnak jönni a veszekedésből, és pozitívvá tudnak válni, akkor látjuk igazán, hogy megérte egy időre háttérbe húzódni. Nem azért teszem ezt, mert nem szeretem őket, hanem azért mert most az a fontos, hogy magamra koncentráljak. És akkor utána olyan pozícióba tudok kerülni, hogy valódi segítséget tudok adni magamnak is, és nekik is.

 

Volt olyan, hogy találkozóra hívtak vagy vendégségbe, és mondtam, hogy „Ne haragudj, de most nem!”. Vannak olyan típusú emberek, akik egyszerűen mintha vákummal szívnák ki belőled az energiát.

Olyan típus, aki megszokta, hogy nem kapcsolódik igazán a felső forrásához, hanem egyszerűbb módját találta ki. Önvédelemből, hogy túlélje a helyzeteket az életében, másoktól szedte el az energiát.

Ezeket a játszmákat fontos, hogy távol tartsátok magatoktól, addig, amíg nem tudjátok megfelelően, energia veszteség nélkül kezelni... Ez nem gyengeség! (De ez nem azt jelenti, hogy minden hasonló helyzetet, mindig kerülj el! Van, mikor erőpróbaként jó belemenni, még ha nem is vagy 100%-osan biztos magadban, és a képességeidben.)


Meg kell ismernünk önmagunkat, azt, hogy milyen szituációra hogyan reagálunk, és ezt szeretet adta erővel képviseltetni.

Nem lehetünk mindig készenlétben.(pl. barátnőknek lelki segélyre). Tudni kell nemet mondani, mert ezek a folyamatok sehogy máshogy nem tudnak bennetek megtörténni, csak ha figyelitek magatokat. Azt pedig csendben, és egyedül kell. Fontos, hogy ezeknek teret és helyet adj!

Ha valakinek nagyon sűrű a tempója, életvitele, akkor írja be a naptárába, hogy mikor szán magára is időt. Sok esetben azt mondjuk, hogy majd este...  Este viszont többnyire már olyan fáradt vagy,  hogy lefekszel és el is alszol.


Sokszor – és ezt magamon veszem észre –, nem úgy működik, hogy előre meghatározom, ettől-eddig magammal fogok foglalkozni.

Van, hogy eltervezem, például azt, hogy ma a városba megyek ügyeket intézni. Viszont reggel felébredek, és azt mondom, hogy „Hűha, én most nem tudok fölkelni, mert annyira zsibbadok!”. Mást ekkor nem tudok tenni, csak figyelgetek. Ekkor jönnek a dolgok maguktól, és fontos, hogy ezekre odafigyeljünk. Ezeket az Isteni Énünk és az Égiek szabályozzák.

Ha valakiben túl erős a kötelességtudat, és a megfelelni akarás, (pl. mit szólnak mások, hogy én megígértem nekik, hogy elmegyek valahova, és most nem tudok), ezért magadra erőlteted, és közben fáj a fejed továbbra is, minden porcikád feküdni szeretne, és nyomnák le neked az infókat az Égiek, amikre vársz már legalább egy éve, de te beteszed a tervezett programjaidat. A vége úgyis az, hogy az Égiek megoldják, hogy te mégis abba az állapotba kerülj, hogy meg tudd kapni azt, ami számodra már időszerű.

A legközelebbi alkalommal, olyan szinten fogják majd csinálni, hogy föl se bírsz állni, ameddig beléd nem töltötték a számodra fontos infókat, vagy el nem végezték azt az energetikai átalakítást, ami a küldetésedhez fontos. Ez a „hagyd magad, előbb szabadulsz” esete. J

(Ez érted van, ugyanis előtte valószínű, hogy te kérted, hogy készítsenek fel a küldetésedre.)


Az új energiában a másik dolog, hogy ne tervezzünk előre semmit és, ne ígérjünk szintén semmit (se egy betegség gyógyulásánál, se semminél). Tendenciák vannak. Az egy jó mondat, hogy „a mindenkori MOSTban megtörténik”.

Azt érzem magamon, hogy amikor elkezdek határidőket szabni (…és most ez gyógyuljon meg eddig, és az történjen meg addig…), akkor nálam ez úgy jelentkezik, mint egy belső feszülés. Akkor viszem bele az akarati energiát. Ugyanis az Isteni Énem pontosan tudja az időzítést. Neki nem kellenek határidők, csak az elmének kell. „Jó, jó de mikor?” Legtöbbször tényleg az van, hogy a beteljesülés előtt megtörténik egy perccel.

Ez az időszerű térkép.

Ha nem olvastátok a Hazatérést (Kryon), akkor olvassátok el! Michael Thomasnak sem nagyon tetszett az időszerű térkép. Amikor megkapta, azt látta, ahol most áll, de ezt eddig is tudta, és nem értette, hogy akkor most mire jó ez a térkép.

Mondták neki az Angyalok, ha lesz egy útelágazás, akkor fogja mutatni, hogy hova menjen. Mindig csak a következő lépést mutatja - nem többet!

Ezt tapasztaltuk Hawaii-n is, és most is ezt tudjuk mondani. Ha valaki próbál kérdezgetni, akkor mindig mondom, hogy „Most is azt tudom csak mondani, hogy még mindig nem tudom.”

Az emberek megszokták ezt is. Ez is egy olyan „sávrögzülés”, hogy egymástól azt várjuk el,  „az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó”. Ezt felejtsük el! Eddig ezek működtek, de már most nem. Teljesen mindegy, hogy mit ígértünk magunknak, vagy másoknak, minden ígéretünket, fogadalmunkat felejtsük el!


Azt tudom, hogy amikor az Istenségünkkel összhangban vagyunk, abban az állapotban vagyunk, amikor tényleg mindent meg tudunk tenni, amikor pillanatok alatt lehet energiát összpontosítani az adott helyzetre. Ekkor ez a feltárulás magától megtörténik. Olyan megoldásokat hoz, mely számunkra egyszerűen csodával határos. Egy idő után már meg fogjuk szokni, és akkor azt sem hívjuk csodának, mert természetes lesz.

Az elején meglepődünk. Én is, amikor oda bíztam magam, és nem akartam meghatározni, hogy mire menjen az energia, pont ott kezdett el forrósodni, ahol a probléma volt. Semmit nem tettem, kértem az energiát és aktiváltam.

 

A BIZALOM – a bizalom megint egy kulcsszó.

Fontos, hogy bízzunk az Isteniségben! Azért beszéltem az Isteni Énnel való összeveszésről, hogy ha valakinek valamilyen gondja van az Isteniségével, akkor legtöbbször a Teremtővel is van. Akkor nehezen tudja magát oda bízni, akkor azt oldani kell. Azért mondtam azt, hogy lesz ma oldás is, és beavatás is, mert aktiválva lesznek olyan dolgok bennetek, amire szükségetek van ahhoz, hogy a bennetek levő öngyógyító mechanizmusok tökéletesen működjenek.

Ez most nem arról szól, hogy másoknak segíts, és másokat gyógyíts. Akinek van már beavatása (amivel másokat kezel, gyógyít), az megkapja azokat a csatornákat is, amire szüksége van, ahhoz, hogy feladatát még jobban tudja végezni. Viszont megtörténik az az oldás is, ami miatt nem tudod oda bízni magad az Isteniségedre.

  

A gyakorlat teszi a mestert! A cselekvés gyógyítja a félelmet! – ezek új energiás kifejezések, mondások is. Elmeséltem azt a példát, amikor a félelmem elhatalmasodott rajtam, és hiába oldottuk, hiába csináltunk akármit, nem történt meg az áttörés, csak akkor, amikor belementem, és akkor gyakorlatilag is történt valami.

Akkor íródott fölül a sejtmemóriában a fájdalomprogram, amikor elkezdett jönni, megpróbált jönni, és leállítottam.

Arra lehet számítani, hogy amit szeretnétek megoldani, az, ha energetikai szinten ki is oldódik – de mivel szokásaitokban benne van –, megpróbál majd újra jönni. Ott kell résen lenni, és ki kell találni, hogyan állítsátok meg. Az új sávot, nyomvonalat építitek ezzel, az új viselkedési programod.

Nagyon fontos, hogy megoldás-orientáltak legyünk, arra fókuszáljunk, hogy mit és hogyan szeretnénk, és hogy ne építsük tovább a betegségtudatot, illetve a problématudatot. Például betegségeknél, sok esetben az okozta az illető halálát, hogy azt mondták neki, hogy „Rákod van.”, „Gyógyíthatatlan beteg vagy.”. Sőt az orvosok még azt is szokták mondani, hogy mennyi ideje van hátra. Van, amikor az embernek a küzdőszellemét használnia kell ilyen esetben. De itt nem az a fajta küzdőszellem hasznos, amikor görcsösen akarunk. Hanem amikor azt mondjuk, jó ez a probléma, oké tisztán látom, és akkor én most ezzel szembe nézek, és megoldom. Tehát ott van a tisztánlátás.

Tehát nem mindegy hogyan tálaljuk a betegséget. Lehet így is pl.: „Elindultak benned rákos sejt burjánzások, viszont ha ezt meg ezt teszed, akkor el tud múlni. Hiszen te teremtetted, eddig nem volt ott, létrejött valamiből, így el is lehet mulasztani.”

Nem a betegségre helyezzük a fő hangsúlyt, hanem a megoldásra. Amikor a beszélgetésnek vége van, semmi másra nem emlékszik az illető, csak arra, hogy mit kell tennie azért, hogy ő meggyógyuljon. Ha elmegyünk egy látóhoz, vagy egy orvoshoz és szuggeszíven a problémáról beszél neked, és azt ecseteli, és minimálisan beszél a javulásról, akkor erősíti benned a betegség-, és problématudatot. Addig nem tudod megoldani a betegségedet, problémádat, amíg ez a tudat ki nem törlődik belőled.

 

 

Én a legtöbbet azzal voltam elfoglalva az elején a saját kezelésemben, amikor az energiákat irányítottam – elkezdtem, és tudatosan azt mondogattam magamnak – önszuggesszió – „a bennem levő betegség tudat felül íródik minden szinten, és helyére pedig az öngyógyító program kerül.” Azt is lehet mondani, hogy: „törlődik a betegség tudat minden sejtemből, minden szinten.” Azt is lehet, hogy felül írod, és azt mondod, hogy helyére az öngyógyító program kerül. Úgy fogalmazzátok meg magatoknak, ahogy testhez álló Nektek.

Amit a ti hitrendszeretek jobban elfogad. Ez is egy kulcs. 

Azt is hozzátehetitek még, hogy „minden hiedelmem, ami ebben megakadályozna, az felülíródik.” Nyugodtan a saját szavaitokra átfogalmazhatjátok.

 

 

Minden esetben a hiedelmeink határozzák meg, hogy mi történik velünk. Ha valakinek a szótárában nem szerepel az, hogy pl. „rák egyenlő halál”, simán meggyógyul. Mert nem úgy tekint rá.

Ha valamiről azt hiszed, hogy neked nehéz, akkor nehéz lesz. Ha azt hiszed, hogy könnyű, akkor könnyű lesz. A hiedelmeinken rengeteg minden múlik. Viszont ha a hiedelmeink megszűnnek, mert valójában nincs is rá szükségünk. A hiedelemrendszer egy önmagunk által felépített korlát. A hit és a hiedelem az két külön téma.

Arra is rájöttem, hogy nem kell magunkat állandóan elemezni. A figyelés és az elemzés nem ugyanaz. Ami fontos, az felszínre jön, ami nem, azt jobb ha nem is tudjuk. Fontos, hogy elengedjük, felülírjuk, töröljük! Szoktam kérni, és azt mondani, hogy „az Isteni kegyelem fénye felolvasztja bennem az összes számomra korlátozó hiedelmem.”


Másik kulcsszó, hogy az elfogadás nem egyenlő megalkuvással. Sokszor azt mondjuk, hogy én azért nem fogadom el ezt az érzést vagy helyzetet, mert az olyan mintha megalkudnék vele. A kettő nem ugyanaz.

Ha valamit elfogadok, azzal elfogadom a jelenlétét, és tudok vele dolgozni. Ha valamit tagadok, akkor az összes energiám arra megy, hogy nyomjam, toljam. Így nincs energiám arra, hogy megoldjam. Ráadásul meg sem tudom oldani, mert nem vagyok hajlandó ránézni sem, és innentől fogva nem tudom megkapni belőle azt az üzenetet, amiért jelen van az életemben, és csak tolom, és tolom. Ha abbahagyom a tolást, meglátom, mi van ott előtte, és rájöhetek arra, hogy ez nem is az, amit gondoltam róla, így meg tudom találni a megoldást rá. Viszont, ezáltal felszabadult rengeteg energiám, mert eddig az összes energiám a hárításra, az elfedésre fektettem be. Ez sok munka. Van, aki 20-30 éve csinálja, és elfáradt már benne. Viszont, ha ezt elengedem, felszabadul egy csomó erőpotencia, amit mind a megoldásra tudok használni. Már ettől az ember könnyebb, és ettől be tud indulni a fejlődés. Ez egy felszabadultabb könnyedebb állapot, mert nem hárítom már. Itt jön be, hogy most hárítok, vagy elfogadok – és nem megalkuszom. Mert a „megalkuszom” az azt jelenti, hogy „Jó ez az állapot”, „Én ilyen vagyok, fogadjatok el ilyennek, ezen nem tudok változtatni”, „Én egy ilyen típusú ember vagyok”, „A környezetemben akinek tetszik, tetszik, akinek nem, nem.” Tehát nem változtatok rajta, és meg sem próbálom – ekkor megalkudtam, belenyugodtam.

Vagy valakinek azt mondja egy orvos az adott példánál, hogy rákos sejteket találtunk – akkor mit mond: „Oké, ez egy kihívás megnézem, elkezdem használni a teremtő erőmet, felülírom ezt a programot”, vagy elkezdek végrendeletet írni és elkezdem szervezni a temetést. Van, aki lelkiekben lemond, viszont a családnak eljátssza, hogy ő nem akar meghalni.


Az új energia arról szól, hogy ne akarj semmit sem irányítani. Úgy történjenek a dolgok, ahogy a legjobbak. Meghozok egy döntést arról, hogy én képes vagyok arra egy betegségnél, hogy meggyógyuljak, de az odavezető utat már az Égiekre bízom.

Amikor valamit kérek, akkor mindig hozzá teszem „úgy legyen, ahogy az a legjobb, és hogy minden résztvevő legjavát szolgálják a szituációk”. Ezzel mindig nyitok egy kiskaput az Égieknek. Kérni kérhetünk, aztán figyeljünk! Aztán ha nem nagyon teljesül, akkor ez nem szolgálta minden résztvevő legjavát, vagy még nem időszerű a dolog, mert sok esetben az is előfordult, hogy nem akkor teljesültek a dolgok, amikor mi szerettük volna.

Hawaii-n volt sok ilyen szituáció, ebből voltak a kiborulásaink. Megkaptuk azt, csak nem akkor és nem úgy, ahogy mi számítottunk rá. Sokat tanultunk ezekből a helyzetekből.

Elvárás nélküliség, ez egy nagyon fontos kulcsszó.

 

  

Ha semmi mást nem teszünk, csak az Isteniségünkre fókuszálunk, és megtaláljuk azt az érzést bennünk, ami ezt támogatja, ami azt jelenti, hogy most ott vagyok. Ha erre fókuszálunk, és azzal tisztában vagyunk, hogy minden számunkra a legjobban alakul - ezt még ha nem is mondjuk ki - hanem csak egyszerűen olyan az attitűdünk, hogy velünk semmi rossz nem történhet, hogy minden mindig a legjobb lesz. Ez egy hozzáállás, és csak figyelünk, és elvárás nélkül rugalmasan, lazán hagyjuk magunkat vezetni, akkor feltárul a megoldás.

Vagy vegyük ismét a rákkal kapcsolatos példát – mert bármi előfordulhat – de ebben az esetben más a reakció – mert nem mindenkinek az a választása, ha rákos, hogy meggyógyul.

Megoldás orientáltak vagyunk, de van, akinek a legmagasabb érdekeit az szolgálja, meg a környezetének is, hogy elmegy. Viszont ha az Isteniségünkkel összhangban vagyunk és megkapjuk ezt a papírt, és amúgy is úgy éreztük, hogy nekünk már lejárt az időnk, akkor tudatosan azt tudjuk mondani, hogy oké akkor én most létsíkot fogok váltani. Ha én ezt tudom, akkor tudok segíteni a családomnak is, felkészíteni őket. Pl. „Visszajövök, csak nem testben, hanem fénylényként segítelek benneteket.”

Így az egész folyamatot már nem a háromdimenziós szemszögből nézzük, nem a fizikai – „Úristen meghalok, mi lesz?”, „Mi lesz a rokonsággal?”, hanem egy másik szemszögből. Akkor tudom, hogy miért döntöttem úgy, hogy kiszállok.

Most sok fénymunkás kiszállhat, és dönthet úgy, hogy magasabb síkokról segíti az embereket meg a bolygót, és ehhez fizikai síkon még kellhetnek eszközök, és történhetnek balesetek, betegségek, vagy bármi, ez egy döntés. Többen elmehetnek szabad akaratukból.

Ha én érzem, és rálátok erre, az nem egy katasztrófa, hanem ünnep, és hazamegyek, és ezt tudom átadni a családnak is. Egészen más dimenzióba kerül innentől fogva a betegség fogalma is. Ezáltal tudjuk őket tanítani, segíteni.

A tudatosság nagyon fontos. A tudatosság nem az elmém, az egóm tudatossága, hanem a szívünknek, az Isteniségünknek.

 

Az információs csatorna mindenkiben ott van. Az akashát (Az akasha az univerzum történetét rögzítõ, tároló könyvtár, amelyben minden esemény, információ megtalálható a kezdetektõl fogva.) bárki elérheti, aki akarja, ha ráhangolódik. Bárki elérheti a saját Istenségét.

Az a lényeg, hogy az Égiek is arra „nevelnek” bennünket, hogy ne váljunk információ függővé tőlük se, hanem a belsőnkre, az Istenségünkre figyeljünk, mert a bennünk lévő Isten az ugyan abból az „anyagból” van, mint maga a „nagy” Teremtő, az, amiben minden benne van. Mi a részei vagyunk. A nagy egésznek egy kicsiny darabkája vagyunk, de abban a kicsiny darabkában minden tendencia benne van, ami a nagyban, csak most pillanatnyilag fizikai korlátok közé vagyunk szorítva.

(A vízcsepp és az óceán hasonlata: A Teremtő az óceán, a vízcsepp pedig mi vagyunk az óceánban. Ha külön nézed a vízcseppet, amit az óceánból veszel ki, kicsi de mégis tartalmaz minden információt, amit a nagy óceán. A nagy óceán pedig sok kis vízcseppből épül fel. Egyik nem létezik a másik nélkül.)

Egy harmadik dimenziós valóságban létezünk, testbe vagyunk bekorlátozva, de valójában, ténylegesen a szellemünk, a lényünk sokkal nagyobb.

Viszont ha felvállaljuk azt a hatalmasságunkat, ami akkora, mint az a határtalan nagy Teremtő, akkor átélhetjük azt az érzést, amit egy páran már megtapasztalhattatok, amikor kiterjedtetek egy közvetítés végén, és nem is láttátok, hogy hol a végetek, csak éreztétek, hogy hatalmasak vagytok.

Ha erre odafigyeltek, és egyre inkább több ilyen tapasztalással rendelkeztek, akkor a fizikai testetek is kezd ehhez idomulni. Akkor jön be az, hogy Isten emberré váltok, és akkor van az, hogy amikor a fénytestes könyvben (Ariel: Fénytest) azt mondják, hogy nagyon kell majd erőlködni, hogy embernek nézzünk ki, hogy ahhoz hasonlóak legyünk, mert kezdünk átalakulni teljesen.Ekkor már a testünk azt teszi, amit szeretnénk.


Sokan kimennek Sai Baba-t megnézni, valamint nagy mesterekről olvasunk, hogy ők mit tudtak létrehozni. Ezek az emberek meg tudnak bizonyos dolgokat tenni, és azt hisszük, hogy ők kiválasztottak, mi meg nem. Csakhogy ők is emberek. Jézus is ember volt, ugyanazzal az Isteniség tudattal rendelkezik, mint mi. Csak ő tudta magáról, és tapasztalta, mi meg próbáljuk elhinni és próbálkozunk vele.


Amikor már nem kételkedünk, hanem tudjuk, akkor fog valóra válni mindaz, amiről beszélünk.  És ott van a ciprusi mágusról a könyv, ő maga is nagyon sok mindent tudott teremteni, manifesztálni, valamint az emberi testet tudta alakítani. A csontot megpuhította helyére tette, mert a test is csak energia. Amikor ezt magunknál is elfogadjuk, megvalósítjuk, és ezt éljük, akkor hitelessé válunk mások szemében.


A mi hitrendszerünkben mi szerepel magunkról? Hogy Istenek vagyunk vagy emberek? Vagy esetleg Istenemberek? Fontos, hogy hova tesszük magunkat ebben a kategóriában. Mert amíg a személyiségünkkel, az emberi tulajdonságainkkal, korlátainkkal azonosulunk, addig azok lesznek hangsúlyosak és érvényesülnek az életünkben. Ha elkezdünk inkább azonosulni az Isteniségünkkel, akkor elkezdenek azok is átjönni a testünkbe, és kezd megváltozni.

Mostanában már egyre többször nagyon fura testi érzeteim vannak, egyre inkább olyan a kezem mintha nem is létezne. Van, amikor a lábamban is érzem ezeket. Teljesen változik át minden bennem. Ilyenkor vannak azok a furcsa testi tünetek – erre jó a fénytestes könyv, mert sok mindenre magyarázatot ad.


Sok esetben az vet bennünket vissza az emelkedésben, hogy azt hisszük, baj van velünk. Mint például én, amikor elmentem a Nelsonra (biorezonanciára), akkor lestrapáltnak éreztem magam, meg gyengének. Kiderült, hogy mutációs tüneteim (a fény hatására a fizikai test átalakulása, mutálása) voltak, egyébként meg ilyen jó állapotban soha nem voltam az adatok alapján. Nem minden az, aminek látszik.

 

Folyamatosan azt programozom magamnak, azt mondom, amikor eszembe jut, hogy a tisztán érzékelésem, a tisztán látásom olyan legyen, mint a Nelson gépnek. A gép sejtszinten tud érzékelni dolgokat. Ami hozzám képest, emberekhez képest nincsen benne, az az, hogy nincs egója. Nem bizonytalan magába, hanem kiírja az információt és kész. Mindent meg tud tenni a gép, még karmát oldani is tud.(Ez a program panel a Teremtő frekvenciájára van hangolva, vagyis a Teremtő végzi a karma oldást, és a spirituális részeit a kezeléseknek.) A gép mindent tud, amit mi tudunk, amikor közvetítjük az energiát. Annyi a különbség, hogy tárgyilagos, tudja, és csinálja. Mi is meg tudnánk ezt tenni, csak nem mindig hisszük el.

Kételkedünk a képességeinkben, kételkedünk a saját megérzéseinkben, és amikor az élet visszaigazol, akkor jövünk rá, hogy tényleg úgy volt. Miért nem hallgattam magamra? Van olyan persze, amikor az egó túl kompenzál, hajlamos arra, hogy elbízza magát. Erre jó az egyik lemúriai szimbólum, segít, hogy középen maradjunk, ne bízzuk el magunkat, és ne legyen alacsony az önértékelésünk, hanem pont középen legyen. Tudjuk, kik vagyunk, mit képviselünk, merre tartunk.

Lehet, hogy úgy érezzük épp ez a jó irány, de fogalmunk sincs, hogy hova vezet. Ha még nem érkeztünk el a következő lépéshez, akkor nincsen következő kép a térképen, mert még nincs ott az ideje, hogy feltáruljon. Ez vonatkozik mindenre az életünkben.

Ez megint az elvárás nélküliség, és csak ismételni tudom önmagamat. Az önmagunk Istenségébe vetett hitt már kezd elcsépelt dologgá válni, mert mindenki erről beszél, még az Égiek is, és az elme azt mondja, mikor lesz már valami új, mikor beszéltek valami újról? Az a helyzet, hogy nem lesz új, amíg meg nem csináljuk, ezt fogják „nyomni” nekünk az égiek, mert erről szól a történet. Azért születtünk ide le, azért választottunk anyagi testet, hogy felismerjük azt, hogy az anyagi látszólagos korlátozás ellenére mégis az Isteniségünkkel meg tudjuk változtatni a sűrű anyagot, átformálni minőségileg és egy más dimenzióba helyezni.

Ettől lesz az ÚJ FÖLD.


Az én megérzésem alapján, jelenlegi álláspontom szerint nem fogunk eltűnni, és máshova menni, itt maradunk, csak a mi valóságunk meg fog változni. Amikor kiszélesedik a látókörünk, amikor tényleg elkezdjük azt látni, ami van, amikor hallod a másik gondolatát és arra reagálsz, már szavak sem nagyon kellenek, szívből szívbe kommunikálsz, és amikor nézel egy fát, akkor látod, az energiáját, az auráját, hogy mekkora. Az emberekből sem annyit fogsz látni, hogy húsvér ember, hanem látod az összes hatalmas kiterjedését is, akkor az már egy egészen más világ, tényleg egy új föld.

Lesznek olyan emberek, akik ezt nem fogják tudni látni, ők még a régi energiában maradnak. Nekik úgy fog tűnni mintha mi nem lennénk. Nem fogunk tudni velük kapcsolódni, viszont nekünk meglesz az összes eszközünk és lehetőségünk ahhoz, hogy tudjunk nekik segíteni, hogy beérjenek bennünket, mert mi is végigmentünk a folyamaton, mi is ugyan olyan állapotból indultunk, mint ők. A mi sejtjeink tartalmazzák az odavezető utat, és lehet hogy csak azzal, hogy rájuk helyezzük a figyelmünket, olyan energia impulzusokat küldünk a sejtjeiknek, amitől elkezdenek ébredezni és emlékezni. Így ők is elkezdenek emlékezni arra, hogy ők kicsodák, és jönnek elő belőlük a tulajdonságok. Sokan rémisztgetnek bennünket, hogy 2012-ben mik lesznek. Nem lesz az olyan szörnyű egyáltalán.


Minél többen tudjuk ezt a valóságot magunknak megteremteni, annál több embert fogunk tudni hozzásegíteni, hogy ők is megtudják.

Amíg csak néhány embernek sikerül ezt megvalósítani, addig azt a pár embert hajlamosak az emberek felisteníteni, és felnézni rá olyan mértékben, hogy ő ott van valahol (fent), én meg itt(lent). Ezt nem szabad! Mindannyian egyformák vagyunk. Nekem Láma Oléban az volt szimpatikus, hogy azt mondta: „Köztetek és köztem az a különbség, hogy én többet meditáltam. De ugyan azok a tendenciák vannak meg bennem és benned.” Mindenkinek Buddha természete van. Csak ő azt a kis magot többet öntözgette (meditációval).

Ő úgy fogalmazta, ha kapsz egy beavatást, azzal egy mag ültetődik el benned, ha pedig meditálsz olyan, mintha locsolnád a magot, és az elkezd kinőni.


A Földön többféle módszer létezik a fejlődésre, emelkedésre.

Egy buddhista beállítottságú embertől nem kellene elvárni azt, hogy ő ugyanúgy tegyen, mint mi. Nem is értené, miről beszélünk. De lehet, hogy az ő módján, ahogyan ő meditál, előbbre fogja őt vinni az emelkedésében. Tehát nem kell elvárni másoktól, hogy ami nekünk magától értetődő az, neki is az legyen. Merthogy a világ és az emberek úgy lettek megteremtve, hogy különbözőek vagyunk.

Külsőre is különbözőek vagyunk, vannak férfiak és nők, ilyen-olyan színű bőrszínnel születnek emberek, különböző helyeken élünk, rengeteg különböző dolgokban hiszünk. Ha bejön az az elfogadás, amiről beszéltünk (betegségről, érzelmi dolgokról, hogy ne álljunk ellen dolgoknak, hogy ha mi elfogadjuk az embereket és nem meg akarjuk változtatni), akkor már rengeteg energiánk felszabadul, és attól már elkezd a világ emelkedni.

Nem mindegy, hogy a háború ellen tüntetünk, vagy a béke mellett. Energia mind a kettő, látszólag hasonló célért, de az egyikben a háborúra fókuszálunk, a másikban a békére. Ha arra fókuszálunk, hogy az emberekben mi az, ami különböző, akkor a dualitásra, a különbözőségre fogunk fókuszálni. Helyette mindenkiben keressük a közöset, és ez egységet teremt. Hiszen mindenkiben van egy közös - függetlenül attól, hogy ő ebben mennyire tudatos – és ez az Isteniségünk, aki mindenkiben ott van, akár hisz benne, akár nem. Az egyikben felébredt, már sejti, és az, aki már a mester állapotában van – amiről beszél Kryon is – az meg már tudja, és gyakorolja.

Ezen múlik minden. És ahhoz, hogy türelmesek tudjunk lenni, és elfogadóak a világgal, a környezetünkkel, ahhoz magunkkal kell kezdenünk, mert az nem tetszik a másikban, amit magunkban sem bírunk nagyon elviselni. Ha önismeretre teszünk szert és magunkkal is elkezdünk kedvesek lenni, türelmesek elnézőek, elfogadjuk, hogy fejlődési fázisban vagyunk, és annak különböző ütemei vannak, és úgy haladunk ahogy a legjobb, és tudjuk, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy a legjobb legyen. Ekkor nem ostorozzuk magunkat, ha valami félresikerül, vagy nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi elképzeltük, mert akkor ezt sugározzuk ki magunkból másoknak is – minden rezgés, minden információ.


Ahogyan magadnak azt sugallod, hogy elfogadod magad, és másoknak is ezt adod tovább, akkor ő is elkezdi ezt megtapasztalni magában, átsugárzik rá és te is tudsz benne bízni. Mert feltételezed róla a legjobbat.

Ha a legrosszabbra készülünk, akkor azt fogjuk vonzani. Tehát az adott helyzetben a 2012-nél adjuk meg a bizalmat, és feltételezzük a legjobbat. Amiről nincs információnk, arról nem kell teóriát gyártani. Amikor kell, felszínre fog jönni.

 

 

ENERGIA KÖZVETÍTÉS - Beavatás 

/ Ha szükségét érzed, havonta megismételheted, sűrűbben nem javaslom. Fontos, hogy időt hagyj a beépülésre. Mikor megismétled, mindig a jelenlegi szintednek megfelelően aktualizálva fogod megkapni a beavatásokat, oldásokat, aktiválásokat./

 

 


Most fogjátok megkapni a számotokra szükséges, beavatást, aktiválást, oldást.


Keress egy nyugodt, csendes helyet, ahol nem zavar senki kb.1 órán át.

Ha szeretnéd, tegyél be lágy zenét, amire jól el tudsz lazulni. Gyújthatsz, füstölőt vagy használhatsz illóolajat, Aura-Soma készítményt (www.aura-soma.hu) a tér tisztítására, hangolására.

Gyertyát mindenképpen gyújts. Tedd számodra kellemessé a helyiséget, ahol fogadod az energiákat.


Majd feküdj le, kényelmesen helyezkedj el! Kezd el megfigyelni a lélegzeted! Lassan mélyen lélegezz! Tudatosítsd, hogy nagyon erős vastag gyökerekkel kapcsolódsz a Föld testébe. A gyökerek elvezetik a számodra feleslegessé vált erős fényenergiákat. A Föld gondoskodik a stabilitásodról.

Most kaptok 5 fénylényt, aki arról fog gondoskodni, hogy otthon egyedül is képes legyél befogadni, beépíteni a magas frekvenciájú fényenergiákat.

Az energia közvetítést a Teremtő felügyeli, az aktiválások, beavatások, oldások nagy részét ő végzi. Vannak olyan energia munkák, kapcsolódások, amiket a ti fénycsaládotok, fénytestvéreitek végeznek el.

Most pedig csak figyelj … Légy nyugodt és laza…Nem baj, ha elalszol közben.

  

Érezni fogod, amikor vége van a folyamatnak. Utána igyál sok folyadékot. És mozgasd át a tested kicsit.

 

 

A közvetítés alatt megkaptátok azokat a sejtmemóriába szánt energia csomagokat, amelyek mindazt a folyamatot, amiről eddig szó volt, támogatják. Ha volt bennetek gát, akkor az elkezdett kioldódni, felülíródni. Volt, akinek aktiválások voltak, különböző képességek, amire már készen áll, hogy a hiedelme elfogadja, hogy ő ezt is, már ő azt is tudja. Sok szinten zajlottak a dolgok. A különböző energiarendszereitek is lettek hangolva, hogy megfelelően tudjátok fogadni és továbbítani az energiákat. Viszont nincs egy sablon, hogy kinek milyen, és ki hogyan kapta ezt meg, teljesen egyénre szabott, ahogy ez kiderült az energiák áramoltatásánál is.

 

Most arról fogunk beszélni, hogy én hogyan kezdtem neki ennek a programnak, és miket mondogattam magamnak.

Minden, ami elhangzott a mai nap, az csak javaslat és úgy fogalmazod meg, úgy rakod össze, ahogy neked a legjobb. Olyan is van, hogy te belül tudod, és nem kell mondogatnod. Nincs jobb hasonlat, mint mikor meglátsz egy citromot, és összefut a nyál a szádban - ahogy csak rá gondolsz. Mikor elmondod párszor a dolgokat, utána már megvan az attitűdöd, hozzáállásod, és már csak egy villanás, és már elindul a programod. Lehet, hogy valaki itt van, és már csak egy picike dolog kell, hogy megtörténjen a csodája. Van, amikor a kevesebb az sokszor több.

Már említettem, korábban litániákat írtam arról mit kellene, és hogyan, hogyan is szeretném a gyógyulásom…stb. Akkor nem volt az az áttörés a javulásban, nem történt meg az a fajta eredmény, amire én számítottam.

Azonban, amikor egy-két mondatot mondtam, amit megfelelő attitűddel tettem célirányosan, akarati energia nélkül, megengedve, akkor megtörtént.

 

Én úgy kezdtem a programozást, az energia elindítását, hogy

„Aktíválom a fénycsatornámat, fényközvetítő rendszereimet és a minden sejtemben jelen lévő ISTENISÉGEMet.”

A következő mondatokat majd ti magatoknak is összefűzhetitek, ahogyan nektek jobban esik. Át is fogalmazhatjátok a ti szóhasználatotokra!

„Létezésem minden szintjén és síkján tökéletesen csúcsformában, egymással harmóniában és egységben működöm. A folyamat felülírhatatlan és visszafordíthatatlan.”

 

 „Az energia áramlás intenzitása, maximális, amit a testem még könnyedén elbír.”

Ezt akkor ajánlom, hogy ha turbózni akarjátok a dolgot! Így valószínű nem sokat alszotok éjszaka. Ha éjszakára kéritek ezt a programot, ilyenkor nagyon sűrű, erős az energia áramlása, viszont nagyon gyors.

Én azt az állapotot, amiről beszéltem, amit a Nelson gép mutatott kb. egy hét alatt értem el. Nagyon éreztem, hogy mindenhol jár át az energia, úgy, mint amikor egy erős közvetítés van.

A „minden szinten”, és a „minden síkon” között az a különbség – az én értelmezésemben –, hogy a „minden szinten” magába foglalja a fizikai szintet, az érzelmi szintet, az energetikai szintet stb., a „síkok” pedig azok a valóságok, ahol én tartózkodom.

Ezt vehetitek külön is, hogy egy adott ideig azt mondogatjátok, hogy „létezésem minden szintjén ....működöm”, aztán eltelik egy hónap és mondod a síkokat is hozzá. Ez más terjedelem.

Azért jó a síkokkal is dolgozni, mert előfordul olyan, hogy valamelyik párhuzamos valóságban, ahol létezünk valami nem megy nekünk, viszont amikor egyre nyitottabbá válunk az információáramlásra és rezgésekre, akkor megérezhetjük annak az énünknek is a hatását, mint korlátot akár, vagy egy érzést.


Például, ha valakinek olyan testi problémája van, amin szeretne hamarosan változtatni, akkor nem ajánlom, hogy úgy kezdje, hogy minden síkon és szinten, mert akkor ez szélesebb perspektíva, és akkor úgy van az energia elosztva, hogy mindenhova.

Viszont van egy energiabíró képességünk, akkor ahhoz képest fog az energia áramolni. Ha csak azt vesszük, hogy minden szintünkön, akkor az összes energia, amit megmozgatunk, az a jelenlegi valóságunkra vonatkozik. Ha már ezzel egész jól vagyunk, és jönni fog a késztetés, akkor tegyünk hozzá a tágabb értelmezést is.

Amit még tenni szoktam, hogy behívom a Teremtőt, az összes segítőmet, fénycsaládomat. Így ugyanazon az ügyön dolgoznak ők is, mint amire én kértem az energiát. Szoktam hívni olyan fénylényeket is, akik jobban tudnak segíteni abban, ami nekem kell, de én nem ismerem őket.

Azt is hozzá lehet tenni, főleg akiknek esetleg van egy ezzel ellentétes programjuk, hogy „minden nagyon könnyedén, erőfeszítés nélkül, fájdalommentesen zajlik bennem”.

Van egy olyan is, amit akkor szoktam használni, mikor túl sok energiát vesz fel a testem, mikor nagyon erősen beindul az energiaáramlás: „A sejtjeim képesek rekord gyorsasággal beépíteni az új energiákat. Ez a testemnek könnyű, örömteli”. Ezzel azt programozom, hogy a testem a minél magasabb energiákat, minél könnyebben tudja venni.

 

Fontos, hogy tegyük be magunkat a rangsor elejére, szakítsunk időt a teendőink közt magunkra minden reggel és este. Ha elérjük ezeket, az állapotokat, akkor töredék annyi energiánkban fog kerülni sokkal nagyobb dolgok megtétele, mint előtte, mert más állapotba leszünk, mint előtte.

Ha az ember rákerül arra a nyomvonalra, akkor érzed, hogy a testednek mi jó, mit kíván, és mit nem. Például a Nelson gép azt is kimutatja, hogy a testednek éppen mi jó, milyen anyagokat kíván, és mi az, amit nem kíván. Nálam ugyan ez volt a helyzet, olyan ételeket nem is kívántam enni, ami a gép szerint rosszul hatott volna rám . A testem jelezte mi a jó nekem most. Ha figyelünk a belsőnkre, akkor megérzed, mit kell egyél. Kívánhatja a tested, hogy többet mozogjál. A mozgás, és az hogy sokat legyünk a természetben fontos. Például ez abban is segít, hogy a mutációs tünetek enyhüljenek. Ha a testünket átmasszírozzuk, mozgunk akkor az energia gyorsabban íródik át. Fontos, hogy minden szinten egyformán törődjünk magunkkal.

 

Azt hogy aktíválom a fénycsatornám és fényközvetítő rendszerem, én az első időszakban megcsináltam reggel és este is. Meghatározhatom, hogy meddig áramoljon ez az energia.

Meghatározhatjuk azt is, hogy egész éjszaka legyen, vagy egész nappal legyen. Azt is hozzátehetjük, hogy nem csak, ami nekem kell, hanem a környezetemben is. Ami nagyon fontos, amit mindig hozzáteszek: „A folyamatosan a belőlem sugárzó fény felülír minden, számomra káros hatást, minden szinten egyaránt!”.

Ez azért fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy mi vagyunk a teremtők – mint ahogy Kryon is mondja: a fény aktív, a sötétség passzív. Ha mi vagyunk aktívak, akkor mi sugárzunk, és ennek tudatában vagyunk, akkor ténylegesen semmi nem ér el hozzánk, és ténylegesen nincsen szükségünk védelemre, mert mi áradunk és sugárzunk. Akkor van szükség védelemre, ha mi ezt nem hisszük el. Ezért a védelmet is úgy fogalmaztam meg, hogy aktív védelem és passzív védelem. A passzív védelem, amikor azt mondom Mihály arkangyalnak, hogy „Tegyél rám védelmet, mert most úgy érzem, nem tudom megvédeni magam”.

Vagy azt mondom: ”St. Germain, ötszörös lángodat égesd körülöttem folyamatosan ameddig a szituáció fenn áll.”

Az ötszörös láng erejével St. Germain mindent el tud égetni, ami nekem káros. Nemcsak véd, hanem tisztít is. Az ötszörös láng ibolya, fehér, kék, ezüst, és arany színekből áll. (Erről a linkről http://data.hu/get/4989105/St.Germain_beavatas.MP3 le tudjátok tölteni St. Germain ötszörös láng beavatását.)


Tehát itt is fontos, a felelősségvállalás.                                                  

Ha nem áldozatnak tekintjük magunkat, hanem mi aktívak vagyunk és cselekvők, és mi tudunk felülírni, változtatni, csak ne mi határozzuk meg, hogy hogyan, mikor és milyen formában. Mind energetikai és fizikai hatást is képesek vagyunk számunkra hasznossá alakítani. Tehát ha a tudatunkban ez van, és ezt nyilvánítjuk ki, ezzel egyszerre erősítjük az energetikai védelmet (aktív) és az immunrendszerünket, a fizikai testi védelmet is.

A testemnek azt is szoktam mondogatni például, amikor eszem, hogy „Képes vagyok mindent, amit elfogyasztok, számomra minden szempontból hasznossá alakítani, ami létezésem minden síkján és szintjén támogat engem.”

Vagy hogy „képes vagyok mindent számomra hasznossá alakítani”.

Nekem segített, mint megerősítés, hogy amikor eszembe jutott napközben, megálltam és figyeltem, éreztem az energia áramlását. Egyre inkább tudatába kerültem annak, hogy igen, ez az energia működik, dolgozik bennem.

A leghangsúlyosabb az, hogy mindig beletegyétek, hogy „a sejtjeimben lévő Istenségem sugárzik”

Ezt akkor tedd, amikor aktiváltad a fénycsatornádat, fényközvetítő rendszereidet, és a sejtjeidben jelen levő Istenséget – ez a legfontosabb, mert ez vagy te!!


A fénycsatorna alatt azt értem, hogy amikor kaptok beavatást, nyílik egy fénycsatorna, és le tudtok hozni a mennyei szférából fényt. A fényközvetítő rendszer, amit a beavatásnál szoktatok kapni azok olyanok, amik az egész testeteket, mindent behálózzák, hogy sejt szinten tudjatok fényt lehozni, közvetíteni.

De fényközvetítő rendszer az is, amikor beavatásnál kapsz egy fénygömböt a kezeidbe, hogy gyógyítsál vele. Vannak olyanok, amik épp szunnyadnak vagy épp nincs rá szükséged, vagy más fázisban vagy, de amikor aktiválod őket, és hagyod, hogy a hatásuk dolgozzon akkor sokkal intenzívebben zajlik a folyamat, mivel belevontad a tudatosságodat is.

Ha kéred, hogy az energia induljon el, akkor az elindul.

Ha azt kéred, hogy „Mostantól fogva életem minden pillanatában áramoljon nekem a legtisztább fény arra, hogy létezésem minden szintjén és síkján tökéletesen és csúcsformában működjek.” Akkor az úgy fog történni, ahogy kéred, kivéve, ha nem hiszed el azt, amit mondasz.

Az is tény, hogy összhangban van az Isteni vezettetéseddel az energia áramlása.

Amikor lefekszel és semmi más dolgod nincsen, mint az, hogy az energiát fogadjad, akkor sokkal intenzívebben fog áramolni, mint amikor az autópályán mész és vezetsz. Ekkor figyelned kell a vezetésre. Ebben intelligens isteni vezettetés van, és nem fogja hagyni, hogy akkor kapd a legnagyobb dózist, amikor koncentrálnod kell. Amikor az energia fogadására szánod az idődet és az energiádat, akkor az  maximális intenzitással tud áramolni. Minél több ilyen fázist iktatsz be a napjaidba, annál gyorsabb a folyamat. Mindig zajlik, nem áll meg, csak intenzívebb, mikor a körülményeid ideálisak az energia fogadására, beépítésére.

Közvetítések előtt azt kérem: „Mindazt az fényminőségű energiát és információt, amit most feladatom továbbítani a jelenlévőknek, kristálytisztán tudjam átadni, abban a formában, ami mindenkinek a legjobb.”

Azt is szoktam mondani, hogy „Segítsenek hozzá, hogy a programon valódi tapasztalataik legyenek a résztvevőknek.”


Közvetítés során a kulcs az, hogy ti be tudjátok fogadni, azt, amire szükségetek van. Úgy, mint egy kíváncsi gyerek. Odamegyünk, hogy akkor „na most mi lesz?”, és nyitottan fogadjuk.

Előfordul, hogy az emberekben félelem van, hogy vajon jó lesz–e? Van késztetése, hogy eljöjjön, de hallott rosszat a médiumokról. Vagy bármi lehet, ami frusztrálja, és ez az ő hitrendszerében, fejében kevereg. 

Bárhova is kerülsz, akkor érdemes azt mondani: ”Kapjak meg mindent, ami nekem most a legmegfelelőbb.” vagy „Csak azt kapjam meg, ami nekem ebből a programból, energiából, információból hasznos, vagy szükségem van rá.”.

Innentől fogva, ha bárhova mész pont annyi fog neked bemenni amennyire szükséged van. Lehet, hogy mindenre szükséged van, viszont már nincs benned a félelem, megnyugodtál, teljesen védve vagy és így már meg tudod kapni azt, ami egyébként is jönne, és beépülne.


Én azt vettem észre, hogy amikor a leglazábbak vagyunk, és nem foglalkozunk semmivel, akkor működik igazán. Sokan izgulnak, hogy „Jaj elaludtam a közvetítés alatt” – de ez nem baj, mert így nagyon mélyre megy, mélyen tud hatni az energia. Akkor nincs ott az elme, és nem tud hadakozni. Az egódat is kérheted, hogy álljon félre. Megoldás lehet az is, ha nem tudsz ellazulni, akkor eszedbe juttathatsz egy olyan szituációt, amiben jól érezted magad, ami vidámsággal, jóérzéssel töltött el.

Ez az a vidám, nyitott állapot, amibe jól be tud valami áramolni. Ha fölidézel egy jó dolgot, ami történt veled, már egy derűs állapotba kerülsz. Ekkor az elméd takarékra van rakva, mert jól érzed magad, és akkor már be tud áramolni az, amire szükséged van.

Az is hasznos, amit akkor szoktam tenni, ha feszült vagyok, és nem tudom elengedni magam, akkor ilyenkor azt kérem, hogy „amikor én erre az energiára készen állok, akkor épüljön be”. Az elmémnek fogalma sincs mikor, állok készen, viszont az Isteni énem tudja, és lehet, hogy amikor alszom, egyszer csak bemegy az az energia.

Azt szoktam még csinálni, hogy ha meghallgatok egy közvetítést, akkor szoktam kérni, hogy „Térben és időben kerüljek oda, ahol az élő közvetítés zajlott, hogy megkaphassam mindazt, amire nekem szükségem van.” Valamint még annyit szoktam hozzá tenni, hogy „A jelenlegi helyzetemnek megfelelően aktualizálva”.

Mindent úgy kapunk meg, ahogyan kérjük.

 

Jó gyakorlást és csodálatos élményeket kívánok Nektek!

Alonee

 

 

 

CsatolmányMéret
ngyógyító tanfolyam.docx52.63 kB